Kísérleti Adás

A Thália Színház bemutatja Agatha Christie

Az egérfogó

című darabját december 3-án a Nagyszínpadon.

Mollie Ralston: Szabó Emília

Giles Ralston: Juhász István

Christopher Wren: Schruff Milán

Mrs. Boyle: Almási Éva

Metcalf őrnagy: Újréti László

Miss Casewell: Sztárek Andrea

Mr. Paravicini: Spindler Béla

Trotter, nyomozó őrmester: Haumann Máté

Díszlet: Szikora János

Jelmez: Velich Rita

Rendező: Szikora János

Egy vidéki panziót elzár a hó a külvilágtól. Gyilkosság történik és bizonyos, hogy a gyilkos a házban van. Mindenki gyanús, bárki lehetett a tettes. Egy gyilkosság, egy panzió, két tulajdonos, öt vendég és egy rendőr. Számokban így lehetne leírni a történetet

"Elterjedt az a nézet, mely szerint a detektívhistóriák leginkább a lóversenyre emlékeztetnek, ahol sok az induló, az esélyes ló és lovas. "A pénzedért arra fogadsz, akire akarsz." A közmegegyezés szerint az ilyen történetben a favorit nem hasonlít ahhoz, akit a lóversenypályán annak tartanak, vagyis: lehet kívülálló személy is. Nézzük meg, kiről tételezhető fel a legkevésbé, hogy a tettet elkövette, s ezzel tíz közül kilenc esetben munkánk véget is ért." Agatha Christie

Fotók: Garamvári Gábor

A teljes képanyagért kattints a továbbra:

1 óra Pécsett projekt

Sokszor kerülünk olyan helyzetbe, hogy valahol, valamire vagy valakire várva, felszabadul egy óránk, amit többnyire semmivel sem tudunk elütni. Múltkor én is így jártam Pécsett, hogy lett egy szabad órám. Először én sem tudtam, hogy mit kezdjek magammal, aztán gondoltam egy "merészet" és megpróbáltam pár képet csinálni, valamilyen sémára felfűzni. A vezérfonal végül a vörös szín lett, amit már Párizsban is követtem, és hogy hogyan sikerült azt itt láthatjátok:

Fotók és szöveg: Garamvári Gábor

A többi képért kattints a továbbra:

Sok szempontból szerencsés vagyok, hiszen azzal foglalkozom nap mint nap, amit szeretek, a fotózással. Ezért alapvetően mindig van nálam fényképezőgép, mert ki tudja éppen milyen szituációba futok bele. A fő szó ebben a mondatban az alapvetően. Ezt csak azért emelem ki, mert legutóbb, amikor Bécsbe vezetett a jószerencse, a "rendes" gépem, valamiért otthon maradt... Ez csak akkor derült ki már, amikor kitaláltam, hogy én itt szeretnék egy anyagot csinálni. Hirtelen nem tudtam mitévő legyek, de aztán eszembe jutott, hogy van nálam mobiltelefon, amiben mára alapfelszereltség, hogy fényképezni is lehet vele, így a probléma el is hárult, és az anyag is elkészült!

Az hogy hogyan sikerült, az pedig itt látható: (a tovább-ra kattintva pedig a többi kép)

Fotók és szöveg: Garamvári Gábor

Tennessee Williams:

VÁGYVILLAMOS

Fordította: Ambrus Mária & Zsótér Sándor 

Blanche DuBois KOVÁTS ADÉL

Stanley Kowalski CSÁNYI SÁNDOR

Stella DuBois Kowalski PETRIK ANDREA

Harold Mitchell (Mitch) SCHNEIDER ZOLTÁN

Eunice Hubbel WÉBER KATA

Egy Mexikói Asszony MARTIN MÁRTA

Egy Fiatal Pénzbeszedő FORMÁN BÁLINT eh. 
 
 
 

Az előadást a The University of the South, Sewanee, Tennessee hozzájárulásával

a Casarotto Ramsay & Associates Ltd. és a Hofra Kft. (www.hofra.hu) közvetítette. 

Dramaturg: Ungár Júlia

Díszlet: Ambrus Mária

Világítás: Baumgartner Sándor

Jelmez: Benedek Mari

Zene: Tallér Zsófia

A rendező munkatársa: Balák Margit

Rendező: ZSÓTÉR SÁNDOR

 Fotó: Garamvári Gábor
 
Bemutató: 2011. október 16. vasárnap 

Kattints a képre a galéria megtekintéséhez:

Évek óta foglalkozom színházi előadások fotózásával. Bár egy-egy darab fényképezése a legtöbb esetben a dokumentálásáról szól, de már kezdetekkor próbáltam eljutni oda, hogy ne csak a sablon képek szülessenek, hanem a pillanatokat megragadva, más szemszögeket keresve olyan képek készüljenek, amik túlmutatnak az előadáson. Mára eljutottam oda, hogy szerettem volna még mélyebbre menni. Az ötlet megvalósítása természetesen nem egyszerű, hiszen nem csak egy kifejező fényképészeti formát kellett találni, hanem a színházak között is egy olyan partnert, aki fel meri vállalni, hogy egy kísérletező anyag készül az előadásáról. Érdekes módon végül minden egyszerre állt össze. Megtaláltam a formát, multiexpozíció (képek egymásra fényképezése), a színházat, Bárka, ahol amúgy is elfogadják a kísérletezést, ráadásul a megfelelő darab is pont most került bemutatásra ismét, a Fahrenheit 451, ami egy science-fiction regény színpadra állítása, ami így passzol a síkokkal való "játékhoz". A végeredmény, ami egy kicsit más dimenzióba helyez egy színházi előadást, pedig a képre kattintva látható. Természetesen biztos készültek már ilyen képanyagok színművekről, bár én jómagam még nem találkoztam velük, így lényegében kijelenhetem, hogy világpremier.