Kísérleti Adás

Lángoló kerékpár

Magyarországi ősbemutató 2012. január 21. Bárka Színház - Stúdió
Dorota Masłowska Megvagyunk egymással című darabját átdolgozta: KABAI LÓRÁNT
Az eredeti művet fordította: PÁSZT PATRÍCIA

A darab szereplői egy három generációból álló család:
Fásult Nénike tolókocsiban, a nagymama,
a mechanikus igavonóállat anya, Aranka
és a Pici Jégkislány, aki mindent most tölt le a netről,
valamint Edina, a szomszédasszony, aki egy dagadt disznó,
egy Rendező, akinek A lovagló ló című filmje az összes díjat besöpörte, bár még el sem készült,
egy show Programvezetőnője, aki reméli, hogy ki tud menteni valakit egy folyóból vagy egy égő házból, csak legyen ott a stáb,
és a süket és vak Mónika, akinek a leomló pixelek között eltávolították a köldökét.

Mindegyikük egy más-más párhuzamos valóság által formált külön világban él. Vagy nem...

Pici Jégkislány: Spolarics Andrea
Aranka: Varjú Olga
Fásult nénike: Szorcsik Kriszta
Programvezetőnő: Ónodi Eszter (a budapesti Katona József Színház tagja)
Edina: Ilyés Róbert
Rendező: Kardos Róbert
Mónika, a vak lány: Keskeny Anita
TV-Show stáb: Somogyi Anna, Tolnai Klári

Látvány: Árvai György
Jelmez: Szűcs Edit
Dramaturg: Garai Judit
Koreográfus: Gombai Szabolcs
Zenei vezető: Kákonyi Árpád
Rendezőasszisztens: Pogács Zsuzsi
Rendező: KAMONDI ZOLTÁN

Fotók: Garamvári Gábor

A teljes képanyagért kattints a továbbra.

Michael West: Szabadesés

magyarországi bemutató 

Fordító: Várady Zsuzsa 

Szereplők:

Kálid Artúr

Kardos Róbert

Varga Anikó

Szoták Andrea m.v.

Ilyés Róbert 

Látvány: Kovalcsik Anikó, Tölli Judit, Omodi Gábor

Zene: Dinyés Dániel 

Fotó: Garamvári Gábor

RENDEZŐ: GÖTTINGER PÁL 

Bemutató: 2011. október 15., Cseh Tamás Terem 

Michael West engedélyét a Judy Daish Associates Ltd. (London) és a Hofra Kft. (www.hofra.hu) közvetítette. 
 

Amikor már nem bírja hallgatni, hogy mi mindent mondanak róla, amikor már nem bírja, hogy nem tud védekezni a fejében egymást kergető emlékek ellen, amikor már nem visel el több szeretetlenséget, fájdalmat és önmarcangolást, amikor már az utolsó szál is elszakadni látszik. Akkor összeszedi minden erejét, egybegyűjt minden élniakarást és jót, összeszedi iszonyatos nagy erejét, amilyen csak a sorsát értő és attól rettegő, de azt legyőzni kész embernek van - és megmozdítja a lábujját.

Reméljük, lesz éppen valaki a kórteremben, hogy észrevegye. 
 

Kattints a képre a galéria megtekintéséhez:

Évek óta foglalkozom színházi előadások fotózásával. Bár egy-egy darab fényképezése a legtöbb esetben a dokumentálásáról szól, de már kezdetekkor próbáltam eljutni oda, hogy ne csak a sablon képek szülessenek, hanem a pillanatokat megragadva, más szemszögeket keresve olyan képek készüljenek, amik túlmutatnak az előadáson. Mára eljutottam oda, hogy szerettem volna még mélyebbre menni. Az ötlet megvalósítása természetesen nem egyszerű, hiszen nem csak egy kifejező fényképészeti formát kellett találni, hanem a színházak között is egy olyan partnert, aki fel meri vállalni, hogy egy kísérletező anyag készül az előadásáról. Érdekes módon végül minden egyszerre állt össze. Megtaláltam a formát, multiexpozíció (képek egymásra fényképezése), a színházat, Bárka, ahol amúgy is elfogadják a kísérletezést, ráadásul a megfelelő darab is pont most került bemutatásra ismét, a Fahrenheit 451, ami egy science-fiction regény színpadra állítása, ami így passzol a síkokkal való "játékhoz". A végeredmény, ami egy kicsit más dimenzióba helyez egy színházi előadást, pedig a képre kattintva látható. Természetesen biztos készültek már ilyen képanyagok színművekről, bár én jómagam még nem találkoztam velük, így lényegében kijelenhetem, hogy világpremier.