NEMZETI SZÍNHÁZ
A Budapesti Tavaszi Fesztivállal együttműködésben, a IV. Nemzetközi Színházi Fesztivál keretében bemutatjuk:
William Shakespeare:
HAMLET
Bemutató: 2012. március 16., péntek 19.00 óra, NAGYSZÍNPAD
Fordította: Nádasdy Ádám
A teljes képanyag megtekintéséhez kattints a képre
Király MAKRANCZI ZALÁN
Hamlet, az előbbi király fia,
a mostaninak unokaöccse SZABÓ KIMMEL TAMÁS
Horatio, Hamlet barátja MÁTYÁSSY BENCE
Polonius RÁBA ROLAND
Laertes, a fia SZATORY DÁVID
Rosencrantz MARTON RÓBERT
Guildenstern HEVÉR GÁBOR
Marcellus FEHÉR TIBOR
Bernardo FARKAS DÉNES
Francisco ELŐD ÁLMOS
Színész, Szellem LÁSZLÓ ZSOLT
Színésznő NAGY MARI
Fortinbras, norvég király LÁSZLÓ ATTILA
Sírásó 1. HOLLÓSI FRIGYES
Sírásó 2. ZNAMENÁK ISTVÁN
Királyné, Hamlet anyja SÖPTEI ANDREA
Ophelia, Polonius lánya RADNAY CSILLA
Díszlettervező: Menczel Róbert
Jelmeztervező: Nagy Fruzsina
Dramaturg: Vörös Róbert
Zenei munkatárs: Zságer-Varga Ákos
Rendezőasszisztens: Kolics Ágota
RENDEZŐ:
ALFÖLDI RÓBERT
Sok minden van a Hamletben: politika, erőszak és erkölcs, vita az elmélet és a gyakorlat egyértelműségéről, a végső célokról, az élet értelméről, van benne szerelmi és családi, állami, filozófiai, és metafizikus tragédia, minden, amit csak akartok! S még megrendítő lélektani tanulmány is. És véres cselekmény, és párbaj, meg nagy mészárlás. Van választék bőven. De tudni kell, miért és mivégre választ az ember – írja Jan Kott a lengyel filozófus és Shakespeare-kutató máig érvényes (1965-ben írott) tanulmányában.
Adott egy fiatalember, aki nagyhírű külföldi egyetem hallgatója. Amikor a fiú elindult szülőhazájából, egy boldog, büszke apát, egy szép és szerető anyát és egy virágzó országot hagyott maga mögött. Hazatérve egy szabadságától megfosztott államot talál, élén a despota nagybácsival és saját anyjával. A fiatalember kutatni kezd, és megérti, hogy a legnehezebb feladatot kell magára vállalnia: feltárni és kimondani a jelen múltban gyökerező összes hazugságát.
„A gyilkos nagybácsi feszült éberséggel figyeli Hamletet. Miért nem akarja kiengedni Dániából? Hiszen jelenléte az udvarban mindnyájuknak kényelmetlen; mindig arra emlékezteti őket, amit szeretnének elfelejteni. Hátha gyanít valamit? Talán jobb, ha nem adunk neki útlevelet s kezünk ügyében tartjuk. Mert Laertesnek kiadja a király az útlevelet. Vagy talán a király szívesen megszabadulna Hamlettől mielőbb, de enged a királyné óhajtásának, aki maga mellett akarja tudni a fiát? S vajon ő, a királyné mit gondol? Vajon bűnösnek érzi magát? Mit tud a királyné? Bevonják ebbe a nagy játékba Opheliát is. Kihallgatják beszélgetéseit, kifaggatják, elfogják leveleit. Egyszerre alkatrésze a Mechanizmusnak és áldozata is. Hamlet szereti Opheliát. De tudja, hogy figyelik, s komolyabb gondjai is vannak. Ez a szerelem lassan kiszivárog belőle. Nincs számára ebben a világban hely. Hamlet és Ophelia számára egyértelmű: abban a világban, melyben a gonosztett uralkodik, nincs helye a szerelemnek. Mert itt minden érzésre ránehezedik a politika és nincs előle menekülés. A dráma összes szereplőit elkábítja a politika mérgező füstje. Mindig mindenki csak a politikáról beszél. A megtébolyodásig… A Hamlet olyan, mint a szivacs, ha nem stilizálva, muzeálisan játsszák, nyomban magába szívja az adott kort, mindenestül.” (Jan Kott)
Az előadás szövegét Nádasdy Ádám fordította Harold Jenkins kritikai kiadása alapján.
Utolsó kommentek