Megjelent a MúzeumCafé 25. száma 
 

     Petőfi szülőháza és a Rózsabogár Rend lovagjai, egy magyar tudós, aki személynevekből építi újra a Római Birodalom társadalmának a történetét, egy világhírű  műgyűjtő tízéves múzeuma és egykori báltermekből lett mai kiállítóterek – mindez és még sok minden más érdekesség a most megjelent legújabb, október-novemberi MúzeumCaféban. 

Tovább, a teljes cikkhez:

     A szokásos bevezető hírcsokor, kiállítás-, honlap- és könyvajánló  után a Múzeumgiude-ban ezúttal  annak járt utána a lap, hogy vajon mit és hogyan mutatnak meg Magyarország művészetéből a határainkon túl működő magyar kulturális intézetekben szervezett kiállítások. A Disputában Limbacherné Lengyel Ágnes, a balassagyarmati Palóc Múzeum igazgatója, Szentkuti Károly, a mosonmagyaróvári Hanság Múzeum igazgatója, Kálnoki-Gyöngyössy Márton, a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetője és egyben a Megyei Múzeumok Szövetségének elnöke, valamint Horváth László, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetője fejti ki a véleményét arról, hogy vajon mennyire működőképesek jelenlegi formájukban a hazai megyei múzeumi szervezetek, mennyire lenne érdemes az átalakításuk, és ha igen, akkor hogyan?

     A Műhelyben a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum Helyszíni szemle című, a múzeumra, mint intézményre reflektáló kiállításának egyik kurátora mutatja be a tárlat koncepcióját; A Szépművészeti Múzeum hamarosan nyíló, a műgyűjtő Nemes Marcellt bemutató kiállítása kapcsán a Nemesről készült portrékat – Rippl-Rónaitól Kokoschkáig – gyűjti csokorba a kiállításon dolgozó egyik művészettörténész; majd megismerhetik az ország első, éppen kétszáz éve keltezett múzeumi nyitvatartási szabályzatát és a székely nemzet pecsétjének kalandos, sok kérdést is felvető történetét.

     A Posztamensben mai múzeumainknak olyan dísztereiben tehetünk körsétát, amelyeket a korábban más célokra épített épületek reprezentációs tereinek szántak tervezőik, s amelyek részben ma is jórészt inkább csak ilyen feladatok ellátására alkalmasak, mint kiállítások rendezésére, azaz sokszor kifejezetten gondot, máskor viszont hasznos bevételi forrást jelentenek a mai intézmények számára. A Múzeumnegyed ezúttal először az éppen tíz éve megnyílt bécsi Leopold Múzeumba kalauzolja az olvasókat, bemutatva nemcsak az egyik legjelentősebb magánygyűjteményből létrehozott osztrák közintézményt, de magát a tavaly elhunyt gyűjtőt is. Az osztrák fővárosból Kiskőrösre vezet az utunk, ahol a másodszor az Év Múzeumának választott Petőfi Szülőházat és Emlékmúzeumot, valamint a vele egy portán működő Szlovák Tájházat ismerhetik meg az olvasók. Végül a nemrégiben megnyílt új budapesti Rádió- és Televíziótörténeti Múzeumba látogatunk el, amelyik alapvetően két lelkes gyűjtő-szakember munkája eredményeként jöhetett létre. Ezt követően a Múzeumőrben Varga Benedektől, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum igazgatójától azt tudhatjuk meg, hogy mi minden kell egy Év Múzeuma-elismerés elnyeréséhez; megismerhetjük Kukla Krisztiánt, a debreceni MODEM új igazgatóját és elképzeléseit az intézmény élén; a tavaly az Év Múzeumpedagógusa díjával elismert két budapesti tanárnő, Palotainé Simon Ilona és Szepesházyné Kurimay Ágnes az általuk „alapított” Rózsabogár Rendről, azaz az elsőtől a nyolcadik osztályig végigvezetett múzeumpedagógiai programról mesél (ki gondolná például, hogy milyen jól lehet matematikaórát tartani a Hadtörténeti Múzeumban?); s végül a Németországban élő Alföldy Géza régészprofesszor számol be a Római Birodalom korából feltárt különböző feliratok és személynevek alapján végzett társadalomtörténeti kutatásairól. A lap végén szokás szerint valamennyi írás angol nyelvű összefoglalója szolgál olvasnivalóval a hazai muzeológiában történtek iránt a határokon túl érdeklődők számára is.