„Hősnő a máglyán”
- G.B.Shaw: Szent Johanna, a Nemzeti Színházban -
Vajon mit tesz egy tinédzser lány, ha egyszer csak szokatlan hangokat hall, melyek Isten üzenetét közvetítik neki? Méghozzá nem is akármilyen üzenetet, hanem hazája felszabadítását és a trónörökös királlyá koronázását jelölik ki feladatául. Nos, ha ez napjainkban történne, az illető nagy valószínűséggel a pszichiátrián kötne ki, de nem így a középkorban: egy Johanna (francia nevén: Jeanne D'Arc) nevű tizenkilenc éves lány isteni sugallatra hivatkozva „csodát” tett: gyönge nő létére páncélt öltött, kardot ragadott, majd bátorságot öntve a szétzüllött francia seregbe a katonák élére állt, s kiűzte az ellenséges angol csapatokat hazája területéről. Elsöprő sikerei ellenére – vagy talán épp e miatt? - a boszorkányüldözések áldozatává vált, máglyán lelte halálát. Csak a 20. század elején rehabilitálták végleg, s avatták egyúttal szentté is a középkori hősnőt. Ma már Franciaország egyik patrónája. Kattints a továbbra a kritika folytatásához:
De miért kellett ennek így történnie? Milyen okok vezettek idáig? És ha ma felbukkanna valahol egy „modern Johanna”, vajon most is erre a sorsa jutna?
George Bernard Shaw-t, Anglia egyik legnagyobb XX.századi drámaíróját is foglalkoztathatták ezek a kérdések, amikor megírta a „Szent Johanná”-t, mely sokak szerint Shaw legkiforrottabb műve. Finom iróniával, éles kontúrokkal rajzolta meg a korabeli közélet jellegzetes alakjait – akikben időnként saját kortársainkra is ráismerhetünk.
A Nemzeti Színház 2011/12-es évadának egyik újdonsága ez a darab. A három órás előadást Alföldi Róbert rendezte, ez már önmagában garancia arra, hogy nem mindennapi feldolgozást láthatunk.
A díszlet – szintén Alföldi tervei alapján - egyszerű, de kifejező: tyúkfotók jelzik mind a tyúkudvart, mind a királyi udvar kegyenceit; egy leterített, Franciaországot ábrázoló térkép a „szőnyeg”, melyen fel s alá sétál a trónörökös és udvaroncai; strandokon látható magas, fém úszómesteri székhez hasonlít leginkább a királyi trónus; a Loire vizét kék lézersugár segít odaképzelni; az angol Warwick gróf és a beauvais-i püspök egyezkedése pedig korunk politikai tárgyalásairól készült felvételek hiteles mását tükrözi elénk a laptopok, ásványvizes üvegecskék és poharak társaságában. Pár percre még egy valódi szárnyas is díszletelemként jelentkezik (nem kis derültséget váltva ki a tisztelt publikumból), egy másik alkalommal pedig a csíkmensági plébániatemplom Szűz Mária-oltárának csodálatos szépségű freskói gördülnek alá óriási vásznakra kinagyítva.
A jelmez (Nagy Fruzsina munkája) is hasonlóan modern, itt-ott jelzésértékű korabeli darabokkal kiegészítve, mint például Johanna páncélinge, a király koronázási palástja, vagy az udvaroncok egy-egy ruhadarabja. Az érseki rangot bíborszínű pelerin illetve kesztyű jelzi igen ötletesen az egyébként öltönyös egyházférfiakon.
A dráma nyelvezete is felfrissült: Nádasdi Ádám új fordításában játsszák a darabot, így téve lehetővé a teljes átélést a mai kor nézőinek. (A szintén remek eredeti fordítás Ottlik Géza műve volt.)
A Nemzeti fantasztikus szereplőgárdája most sem hagy minket cserben: kiemelten jól játssza a hosszú női szoknyában esetlen, ám férfias katonaruhában derekasan helytálló Johanna szerepét Bánfalvi Eszter, aki e szerep kedvéért még hajától is megvált. A csípős nyelvű reimsi érsekként Bodrogi Gyula; a megjavulni vágyó, de cizellált káromkodásoktól szabadulni mégsem tudó La Hire kapitány szerepében pedig Szarvas József fakaszt mosolyt. Kulka János (Warwick grófja) és Fodor Tamás (m.v., Peter Cauchon, beauvais-i püspök) játéka pedig érzékletes példája a tökéletesen átélt, minden műviségtől mentes és épp ezért felszabadult, élvezetes színészi játéknak, hogy csak néhányat említsünk. Az egyik jelenetben kuriózumként több tucat laikus, színház-kedvelő önkéntes is feltűnik, akik ingyen vállalták a szereplést estéről-estére.
Bár a történet korántsem vidám, Shaw humora lazítja a drámai mondanivaló komorságát, szolidan rámutat a visszásságokra, de nem rágja senki szájába mondandóját. Gondolkodni nekünk (is) kell.
Szondy Melinda
Utolsó kommentek