„Nem futó kaland az életemben a színház.”
beszélgetés dr. Komáromi György gazdasági igazgatóval
A színház mindig is fontos szerepet játszott az életében?
Pont akkor, amikor Bálint Andrást kinevezték 1985 májusában a Radnóti Színház élére, engem Szolnokon, a születésnapomon, május 22-én, az osztálytársaim elcsábítottak a Szigligeti Színházba, ahol éppen gyerekszereplőket kerestek Schwajda György Táncdalfesztivál '66 c. darabjához. A rendező, Szikora János felvett, és onnantól kezdve három és fél évig, a középiskoláig, tizenegynehány darabban szerepeltem. Jól éreztem magam ott. Lekötötte a fölös energiáimat, és egyértelmű volt, hogy olyan középiskolát keresek, ahol ezek a vágyak vagy energiák tovább élhetnek.
Ez volt a szentesi Horváth Mihály Gimnázium híres drámatagozata.
A mi osztályunk legendás osztály volt – legalábbis utólag senki nem mondja az ellenkezőjét. Szentes nem színészképző, de megtanítja azt, hogy hogyan kell művészileg gondolkozni, hogyan kell érteni a színházat, irodalmat, és talán a legfontosabb, hogy hogyan kell lelkiismeretesen dolgozni. Harmad-negyedévre már azt is tudtam, hogy jogász vagy közgazdász szeretnék lenni. Másra vágytam, mint művészkedni, intellektuálisan más érdekelt. Fölvettek a Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Karára, és azzal párhuzamosan végeztem jogot is egy évig.
És milyen út vezetett végül vissza a színházhoz?
Diploma után a Közgáz Vezetőképző Intézetében lettem egyetemi tanársegéd, pénzügyeket oktattam. Tehát új szenvedélyem lett: a tőzsde és a pénzügyek. A Közgáz után öt évig tanítottam Veszprémben és pénzügyekből doktoráltam. Majd a CEU Business Schoolban oktattam, ezután a családdal együtt külföldre mentem tanítani. Ott már egyáltalán nem volt része az életemnek a színház. Egyébként színésznőt vettem el feleségül, tehát nem volt teljes az elválás. Amikor visszajöttünk, a tatabányai színház igazgatója, gyermekkori barátom megkért, hogy legyek a színház gazdasági igazgatója. Elfogadtam a felkérést annak ellenére, hogy korábban csak a pénzügyek elméleti oldalával foglalkoztam.
Mennyire más egy fővárosi kis művészszínház gazdasági igazgatójának lenni?
A két színház méretben, létszámban és volumenben is más. Bálint András igazgatóval nagyon jól tudunk együttműködni, nagyon fontos munkatársam a műszaki vezető, Kövesy Károly is.
András hosszú évek alatt nagyon jó csapatot válogatott össze. Nem tudnék meglenni egy jó titkárnő, szervezési osztály, gazdasági osztályvezető nélkül. Annak, hogy valaki jól irányítson egy szervezetet, előfeltétele, hogy megtalálja azokat, akikre támaszkodni lehet. És ebben nagyon jó a Radnóti, itt sokan vannak a helyükön tehetségüknek, ambíciójuknak, életkoruknak megfelelően.
Sok mindent csinált már sok helyen. El tudná képzelni, hogy a Radnóti a végállomás?
36 évesen a végállomás kifejezés nem értelmezhető. Ami biztos, hogy bár a főiskolai és egyetemi oktatást sem hagytam abba, nem futó kaland az életemben a színház. Én most ebben gondolkozom: évadban, Bálint Andrásban, Radnóti Színházban, ebben a közegben. Nagyon jól érzem magam itt és most.
Utolsó kommentek